2008. 09. 25.

Halloweenkor lesz a BeLIEve premierje

Robin Leach interjúja | Fotó: TVT | Fordította: Éowyn

Két nappal vagyunk azután, hogy a Cirque du Soleil hivatalosan áttette a Mindfreak sorozat bűvészének, Criss Angelnek a premierjét október 31-re, Halloweenre. A sztár öltözőjében ülök, az új Luxor színház backstage-ében. Criss a földön nyúlt el, éppen vesepecsenye szeletet evett zöldséggel, a próbák után vacsorára. Még van egy órája masszázs előtt, utána még egy próbája az új Believe show-nak. Kipihent, jókedvű, és most első alkalommal lazán leplez le néhány titkot az új, 150 milliós illúziói kapcsán. Megígéri, hogy bevisz később a színfalak mögé, és bemutat néhány szereplőnek és megmutatja a jelmezeket. Felkel és odaül mellém a bőrkanapéjára - bekapcsolom a magnómat:

Robin Leach: Most, hogy a jövő péntek, szeptember 26. végleges lett a tesztelőadások kezdetével kapcsolatban, és október 31-e Halloween lesz a gála-premier, meg tudod mondani, miért lett későbbre tolva a próbák során? Kérlek, tisztázd az undorító pletykákat!

Criss Angel: A késés oka nincs összefüggésben az alkotói munkánkkal. A Monte Carlo hotelben volt egy tetőtűz az idén. Éppen az engedélyeztetéseket és a biztosítást intéztük, és követtük a tűzoltóság előírásait. Tiszteljük őket, de megváltoztatták az irányelveket, és szigorították a nézők védelmét. A színház egyes részeit újjá kellett építenünk. Több pénzt kellett szereznünk, egy rakást pénzt ahhoz, hogy megváltoztassuk, ami már engedélyezve volt ezelőtt, aztán megint. Tiszteljük a tűzoltóságot, de felemésztette az időt és a pénzt. Szóval, emiatt nem öt hétbe telt, hogy eljussunk a tesztelőadásokig a színházban, és megtegyük, amit még meg kell. Amíg készült az új szabályzat, és az átépítés követte azt, sokkal tovább tartott, mint bárki is gondolta volna. Ha tarthattuk volna a tervezett időt, akkor egy napot sem késtünk volna. Művészeti és kreatív jellegű próbákat tartottunk a raktárban, de ott mást nem nagyon tudtunk tenni. Amikor bementünk a színházba, még mindig nem volt készen. Ez az előadás a legaprólékosabb, legbonyolultabb show, amelyet valaha színpadra állítottak. Bonyolultabb, mint a KÁ kidolgozása.
Azt akartam, hogy minden új, egyedülálló és más legyen. Nem akartam olyat, amit már megvalósítottak előttem. Ez volt az álmom, a 15 évvel ezelőtti művem, amikor még egy lyukas garasom sem volt, és senki nem szakított volna rám időt, és ott ültem a számítógép mellett és megírtam jövőbeli üzleti tervemként. Nem találtam senkit, aki osztozott volna a víziómon. Mindenki azt mondta, sokkal könnyebb valami biztonságos, kipróbált dolgot tenni, mint feltérképezetlen területekre tévedni. Ennek ellenére soha nem hagytam fel az ötlettel, és végül is szerencsés vagyok, hogy megtaláltam vele egy társulatot -- az élő szórakoztatás legnagyszerűbb társulatát, a Cirque du Soleilt, és hogy az alapítója-tulajdonosa, Guy Laliberté igent mondott rá. Amint a Cirque a képbe került, már nem létezett többé "én" -- már "mi" voltunk. Ez a "mi" teljesen új szintre emelkedett. A Cirque nem tudná megvalósítani az előadást nélkülem, és én sem tudnám a Cirque nélkül. Szükségünk van egymásra.

Hiszek abban, hogy 110 százalékot kell beletenni. A következő 10 évben 4600 előadásom lesz. Számomra minden egyes előadás a legfontosabb előadás lesz. A közönség számára, aminek tagjai soha semmikor nem lesznek ismét együtt egy teremben, mindig olyan lesz, mintha az lenne az első előadásom. Egy hét múlva pénteken a tőlünk telhető legjobb munkát fogjuk végezni, és 5 hét múlva, október 31-én maga az előadás is sokkal összecsiszoltabb és jobb lesz. Szükség van a közönségre, hogy megtudja az ember, hogy mi az, ami működik, és hogy megszeressék azokat a dolgokat, amelyekbe beleöltük a pénzt. Valamire, amire heves reakciót várunk, talán nem történik semmi, míg olyan dologra, amit mellékesnek tartunk, olyan jól reagálnak, amilyen reakciót ki szeretnénk váltani. Szükségünk van az ilyen visszajelzésre. Az előshow-kra is szánunk olyan összetett elemeket, amelyekből prototípusaink vannak, 26-án bevetjük, így október 31-ére már kidolgozottak lesznek. A show táncosai, a stáb, a csapat és én 120 százalékot fogunk nyújtani, és azt hiszem, hogy aki megnézi ezt a színpadi tesztelőadást, ennek ellenére jól fog szórakozni és látni fogja a teljes fejlődést.
A Cirque azt mondta nekem, hogy ez így történt a KÁ című előadás esetében is, és tudom, hogy így volt Siegfried és Roy műsorával is. A KÁ volt a leghosszabb, 6 hónapig készült a végleges változat. Siegfried és Roy show-ja a tesztelőadások során három hónapot csúszott. Úgy gondolom, jó az előadásunk, úgy gondolom, készen vagyunk. Lehet, hogy a közönség azt mondja, igen, jó az előadás, de egy kis része nem jó -- és ez lehetővé teszi, hogy időben kijavítsuk a gála-premierre.

RL.: Menjünk vissza 15 évvel ezelőttre, amikor ez az egész kezdődött, amikor megtervezted. Hogyan korszerűsítetted?

CA.: Az illúzióelemek ... az illúziók 90 százaléka 15 évvel ezelőttről származik, néhány 10 éve készült, ilyen hosszú ideig tartott, és a NASA most jutott el odáig, hogy meg tudja valósítani. Amit hulladékból tákoltunk össze, akkoriban azt nem tudták kivitelezni, de ma már lehetséges. A vízióink meghaladták az akkori technológiai megvalósítást. Az összes karakter -- Kayala, Crimson, Lucky, a nyúl -- mind ugyanolyan. Amit Serge [Serge Denoncourt, a rendező - Éowyn] letett az asztalra, lehetővé tette, hogy megváltoztassunk dolgokat, és olyan vadonatúj megvalósítással hozakodjunk elő, amely még az én elképzeléseimet is túlszárnyalja. Serge fogta és összeszőtte. Összefüggő élménnyé vált. Elvisz egy útra, amely elkezdődik az elején, majd visszahoz, és úgy érzed, ennek az utazásnak a részese voltál. Valóban fokozza a hangulatot és nagyon kiteljesítő. A beteljesülés érzetét kelti. Serge képes volt erre. Úgy elragadtak engem az aprólékos részletek, ő pedig az elejétől kezdve meglátta a hibákat. Nem ismert 15 éve, így részletesen beszéltem mindenről. Azt mondta, szeretné látni a gyermekien tiszta csodálkozást abban az ötéves fiúban a színpadon és hogy olyan kihívásokat támaszt elénk, amelyek meghaladják a Mindfreaket. Ha az emberek szeretik a Mindfreaket, nagyon izgatottak lesznek a Believe-től. Valóban látni fogják azokat az illúziókat, amelyekről azt hiszik, csak trükkfelvételekkel lehet őket megvalósítani. Azok a szkeptikusok, akik azt hiszik, hogy hazugság és nem lehet élőben megcsinálni, ők is el fogják hinni, hogy igenis lehet, mert az illúziók messze meg fogják haladni mindazt, amit valaha csináltam.

RL.: Szóval, bármilyen titok felfedése nélkül, magyarázd el, mit tett hozzá a NASA.

CA: Nem mondhatom el.

RL: Mi volt az az áttörés a NASA-val, ami lehetővé tette?

CA: Nem mondhatom el. Csak annyit mondhatok, hogy NASA.

RL: Szóval valami olyasmi, amit a NASA felfedezett a világűrben, azt használod?

CA: Valami, amit az űrsiklókhoz használnak, azt használjuk a műsorban is. Máshol ilyet nem lehet látni, nem is lehet másolni, mert ennyire fejlett technológiai szempontból - csak ez a show és a NASA birtokolja ezt a technológiát. Ez így van.

RL: Mesélj arról a finom határvonalról a show-ban, ahol az illúzió és a valóság találkozik egymással.

CA: Nem akarok túl sokat elárulni, azt szeretném, ha a közönség tapasztalná meg az újdonság varázsát, de annyit elmondok, hogy szeretem az embereket egy ösvényre terelni, elvinni egy utazásra, és amikor nem veszik észre, egy teljesen más irányba eltéríteni.

RL: A műsorban vannak veszélyes elemek, te pedig megígérted édesanyádnak, hogy többet nem kockáztatod az életed. Szóval, hogyan egyezteted ezt össze és mennyire is veszélyes ez a show?

CA: Úgy mondanám, ez az előadás éppen annyira veszélyes, vagy veszélyesebb, mint amit karrierem során már véghezvittem. Ez azért van, mert nem csak egyszeri alkalomról van szó. Egy héten tízszer, egy évben 42 héten át, 10 éven keresztül. Ez a show fizikailag és mentálisan nagy igénybevételt jelent. Ezzel együtt jár a veszély. Van egy próbatekercsem 6 millió volt elektromossággal, ami a sorozat első évadában játszott szerepet, ahol belém csapott a villám. Azt hitték, maradandó idegkárosodás érte a lábamat. Újraalkottuk és benne van a műsorban. A közönség feje felett lógok; tűzbombák is vannak, amelyek illúziót keltenek. Sok új dologgal kell foglalkoznom. A legőrültebb lebegéseket fogod látni azok közül, amelyeket valaha megkíséreltek -- ott, a közönség között. Ez nem egy beképzelt kijelentés -- ez egy magabiztos kijelentés. 15 évem volt arra, hogy kifejlesszem. A világ legjobb csapata a miénk, aki összeszerkesztette ezt a víziót. Sok technikai kihívás van benne. Ha egy hajszállal is késem, rosszul sülhet el.
A folyamat arról szólt, hogy kihívásokat támasszak magam elé, és hogy a Cirque új utakon járjon, majd ezt az egészet összerakjuk. Azt hiszem, Serge fején találta a szöget, sok olyan kapcsán, amiről kérdezted, de hozzátenném, sok dolgot tettünk és egy teljesen új formátumot találtunk fel az illúzióművészet számára. Ha bármelyik előadást megnézed a Stripen, olyan, mint amikor előkészítesz egy trükköt, van eleje, közepe, vége, mint egy jelenetnek. Mint egy varietéműsor formátuma. A miénk más. Az volt a célunk, hogy olyan forradalmian új műsorunk legyen, amitől elszáll az agyad. Azt hiszem, sokkal több annál, hogy mi hogyan működik, arról szól, hogyan érzed magad, miközben nézed. Ez a varázslatos érzés. Ha megvan az érzelmi kapcsolat a közönséggel, akkor boldoggá tudod tenni őket, vagy akár szomorúvá. Ha ilyen szinten tudsz kapcsolódni, akkor valami pluszt birtokolsz. A legősibb, legzsigeribb érzelmeket tudod előidézni valakiből. Azt hiszem, az volt a célunk, hogy megríkassuk az embereket, hogy szórakozzanak és mulassanak; és az előadás számos különböző helyre és világba visz minket. Észrevehetetlen az összeolvadás, forradalmian új világokban járunk, és minden, amit csinálok, az szabadon van, élőben, feletted és körülötted - nem csak előtted a színpadon.

A friss Emmy-díjas Wade Robson bámulatos munkát végzett a koreográfián és a karakterfejlődésen. Aztán itt van Serge a csodás észrevételeivel, és Michael Curry - mindegyikük briliáns a maga területén. Megtehették volna, hogy valamit csak úgy beraknak a műsorba, de rájöttek, hogy itt a lehetőség arra, hogy megváltoztassák a bűvészetről eddig alkotott képet, ahogy ezt a Cirque tette a cirkusszal. Most újra feltalálták a bűvészetet. Mindenki a legjobb tudását hozta, egyénileg is és együtt is. Mindezek a művészeti és tudományágak összeolvadnak, hogy az embereket elvigyék erre az érzelmi hullámvasútra. A közönség minden bizonnyal el fog gondolkodni a saját életén, miután megnézte. A show történetvezetése nem annyira a dialógusokban nyilvánul meg és van jelen. Inkább a szimbólumokban, a jelenetekben, és a történések költőiségében. Azok számára, akik a leghihetetlenebb, forradalmi illúziókat akarják látni a felszín kapargatása nélkül, minden benne van. Ha lenyűgözve akarják magukat érezni, és a felszín alá akarnak nézni és látni akarják, hogyan kötődik az egész az Óz, a nagy varázslóhoz, vagy az Alíz Csodaországbanhoz, és azt is, hogy miként hagyunk hátra kis dolgokat, nyomokat műsor közben, vissza fognak térni és fel fogják ismerni az összeset. Majdnem olyan, mintha annál több kérdésed lenne, minél többet látod. Ilyenre terveztük, mert azt akartuk, hogy sokrétű és nagyon tartalmas legyen. Sokkal több van benne, mint amit a szemünk lát.

RL: Az egyik jelenet címe 'Paparazzi' -- ez a szeretet-gyűlölet-viszonyra utal a sajtóval?

CA: Nem. Szeretem a sajtót; azokat az embereket is, akik nem szeretnek engem. Ha nem lennének, senki nem tudná, ki vagyok és nem lenne állásom. A műsorban alapvetően van önéletrajzi elem is. Különböző dolgok jelennek meg és köszönnek vissza a jelenetekben, mint az életemből vett megpróbáltatások és szenvedés. Amikor az ember a színpadon van, és a többi szereplő nem érti meg a szándékát, akkor hogyan várná el ezt a közönségtől? Kell lennie motivációnak, valaminek, ami inspirálja azt az adott pillanatot. Ez lehetővé teszi, hogy a fejemben kalandozzak, talán az apámra gondoljak, amikor meghalt. Lehetővé teszi, hogy ott legyek, és ez ugyanaz a fajta érzés, elvinni oda a közönséget, hogy átélje.

RL: A szádból kiáramló tornádó, ami a közönség körül kering, még benne van a műsorban?

CA: Igen, ez még egy előadásmód, de igen.

RL: Ismerjük Houdinihez való kötődésedet, az október 31-e szándékos?

CA: Amióta az eszemet tudom, a Halloweent javasoltam az indulásnak. Különösen, hogy a 'believe' volt Houdini kódszava, és mert ő volt az egyik legnagyobb ösztönző erőm. Ez Houdini halálának állít emléket, de egyben egy olyan nap is, amikor minden valami mássá változik.

RL: Körülbelül már csak öt hét van a gála-premierig. Hogyan érzed magad így, a függöny felgördülése előtt?

CA: Halloweenre ez az előadás ott fog tartani, ahol mindig is álmodtam, hogy tart majd. Százszázalékosan készen lesz, nincs kifogás. Szilárd meggyőződésem, hogy annyit kapsz vissza, amennyit belefektetsz, és én minden nap 15 órát dolgozom. A saját előadásomban is bízom, és nekünk vannak a legjobb táncosaink is a világon. Csodálatos embereink vannak, akik az élményt egy felsőbb szintre emelik, és mindannyian izgatottak vagyunk az indulás miatt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése